Így módosítja a meditáció az agy szerkezetét

Aki kipróbálja a meditációt, már rövid távon élvezheti kedvező hatásait: a kiegyensúlyozottságot, a nagyobb nyugalmat és vitalitást, valamint a kisebb alvásigényt. A fizikai hatások is már néhány hónap alatt megtapasztalhatók: többek között normalizálódhat a vérnyomás, vagy javulhat az emésztés. De azzal kapcsolatban, hogy igazán hosszú távon, évek, évtizedek alatt hogyan hat a meditálás a testre és a lélekre, a közelmúltban kezdtek el megjelenni az első eredmények.

A meditálók agykérge tekervényesebb

Az amerikai Kaliforniai Egyetem Idegtudományi laboratóriuma évek óta kutatja a meditációnak az agyszerkezetre gyakorolt hatását. Legújabb tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a hosszú ideje meditálók agyában megfigyelhető-e bármiféle eltérés a nem meditálókéhoz képest. Eredményeik szerint a hosszú ideje meditálóknál markánsabb az agykéreg tekervényezettsége, az úgynevezett gyrifikáció.

A Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmány azért mérföldkő a tudományban, mert sokáig azt feltételezték, hogy az agy tömege a húszas éveink elejére eléri csúcstömegét, onnantól lassan zsugorodni kezd. Korábban azt gondolták, hogy ebbe a folyamatba nem lehet beavatkozni. Ma azonban már ismert, hogy az agy bizonyos mértékig idősebb korban is megőrzi plaszticitását, azaz például a meditáció hatására fizikailag is képes megváltozni. Már korábbi vizsgálatok során is kimutatták, hogy a régóta meditálóknál mind az agy szürkeállományának, mind a fehérállományának a tömege növekedett. (Előbbi az agyi idegsejtek sejttestjeit, utóbbi az idegsejtek egymással kapcsolatot teremtő nyúlványait tartalmazza). Az agykérgi idegsejtek száma felnőtt korban csak nagyon ritka esetben változik.

A mostani kutatás egyik csoportjába 28 férfit és 22 nőt vontak be, átlagéletkoruk 51 év volt, és mindnyájan átlagosan 20 éve meditáltak. A legidősebb résztvevő 71 éves volt, a legrégebb óta meditáló résztvevő pedig 46 éve gyakorolt naponta. A kutatók MRI-felvételeket készítettek a résztvevők agyáról, majd a felvételeket összehasonlították a kontrollcsoport 50 nem meditáló tagjáéval.

A kutatók a meditálóknál az agykéreg egyes területeinek nagyobb fokú tekervényezettségét állapították meg a nem meditálókhoz képest, és a tekervényezettség mértéke összefüggött azzal, hogy az illető mennyi ideje meditál. Eilen Luders kutatásvezető, aki maga is meditál néhány éve, a The New York Times-nak azt nyilatkozta, hogy a fokozott tekervényezettség feltehetőleg nagyobb kognitív teljesítménnyel jár.

Ezt a feltételezést azonban többen megkérdőjelezik. Érvelésük szerint a meditáció egy újabb mentális képesség, és mint mindenben, sok gyakorlással az emberek ebben is egyre gyakorlottabbak lesznek.

“Az emberek gyakran kérdezik, hogy mit csinálok, amikor ülök csukott szemekkel? Nem hiszik el, hogy ez egy kemény munka, folyamatos mentális erőfeszítés, erőteljes belső figyelem” – mondja  Eilen Luders kutatásvezető.*

*Forrás: (Origo)